Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)

Mit kellene tehát nekünk tenni

206 MIT KELLEN­E TEHÁT náci ‘hogy mit kellene Hazánkban tenni *s a’ t., csak akkor mutathatja következéseit ’s hasznát , ha képzeletünkben azt tesszük­ fel , hogy mind­azon részek már állanak, és elejinten ugyan segít­ve, gyámolítva, támogatva, de már jó időtül fogva magok köztt mozognak. Ezt jobbára Olva­sóm eszmélkedésére hagyom. Egy Tudós, egy Gazda, egy Mesterember, egy Szépművész se fejt­ ki semmit valamellyes tökélletességre, ha mástól tárgyát mechanice átveszi. A­ dolog új Feltalálójának kell neki lenni, ha annak velejét ■’s lelkét akarja kimeríteni. Nem fogok én azért ollyanokkal,­­hogy hány kanczából álljon egy ménes, mit egyék, hány ől mélységű legyen pajtája , hiányadik Már­­tiusban hágattassanak­ meg a­ kanczák, dél­előtt­e, vagy délután is az t. unalmas lenni , hanem mint eddig gondolatimat csak Fővonásokkal fo­gom előadni. Kinek kinek tehetségében marad, a1 mi tetszik, elfogadni, a3 mi nem tetszik, visszavetni , és kiki jobban végben viheti a3 mondottaknak practicai életbehozását, mint én arra néki utat mutathatnék , mert természete­sen mindenik jobban tudja személyes helyhez­­tetését, szabad rendelésre­­ lévő pénzét, hatá­rát , állandóságát 's az­t, mint én. Csak arra a­ háromra kérem azonban Olvasómat mineklőtte ezen Szakaszt befejezném : Először, hogy illy kisded Intézetekből szerfelett való csudákat is kivált rövid idő alatt

Next