Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
Mit kellene tehát nekünk tenni
NEKÜNK TENNI, ne várjon. Ezer arany olly nagy Országra nézve , mint a mi Honnunk, ha mind azon nagy sommákat tekintjük mellyek annyi idő óta sikeretlenül fordítattak a lótenyésztésre olly csekélység , egyetlen egy rendes pályáztató hely, egy systematizált Lóvásár, olly kevés, hogy Methodusomat valóban homöopathikainak lehet állítani. Nem is mernék illy kicsinyekbül nagyokat jövendölni, ha nem feküdnék a természetben , hogy illy Intézeteknek idővel, ha már életben vannak, mindég is mindég nőni, gyarapodni és elterjedni elkerülhetetlenül kell. Másodszor , hogy ámbár a Kormány ezen tárgynak kedvezne és az országnak legtöbb lakosai is minden erővel, és egész tehetséggel űzni kezdenék , azért az idén mégse tehetnének semmi erőszakot is , mert azt soha sem kell elfelejteni , hogy csak egy ló nevelésére is 7-8 esztendő szükséges. Azért gondoltam jónak itten ezen környűlállást egy két szóval érinteni, mert sokaktól hallottam Franczia és más országokban azt az Észrevételt,hogy a pályafutásnak sikerét, és azon hasznát, mellynek abból, a mint állítatik, folyni kellene, nem láthatják. — Legfurcsább pedig a dologban, hogy ezen megjegyezéseket éppen azok tették, és bizonyosan nálunk is tenni fogják, kiknek kezeken számos esztendeig a reménylett haszonnak elérése nélkül, milliomok folytak és hullottak keresztül.