Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
Mit kellene tehát nekünk tenni
208 MIT KELLENE TEHÁT Harmad az or, hogy kiki, a* ki lóval vesződik, nyomja mindenek előtt emlékezetébe, hogy egy és azon Ló minden lehető czéloknakegészen meg nem felelhet, és hogy a' mostani világ szükségeire szinte annyiféle Ló kívántatik, a3 mennyiféle Eb használtatik. A 3 paraszt embernek egy fajta kutya elegendő, — de a’ magasabban születettnek kényei kielégítésére elég volna e egy, teszem, a3 kopó fajta? Mit mondanának az Agarázók, mit a3 Vizslázók is a' t, így elegendő lehet Tartaria is Barbaria durva tájain sötétségben merült lakosoknak egy fajtájn vagy egyenlő tulajdonságú ló ; elegendő lehetett Magyar Ország bölcső korában a’ mi Őseinknek is a’ könnyű Hátasló, kik jobbat nem esmertek és azért tökéletesebbet nem is kivántak. De ma minekutánna a’ keresztény vallással azt a hitet is átvettük, hogy a' Halandó, Virtusai és Esze által mindég magasabbra emelheti magát az Istenség felé, ma már szomszédjainkkal egyforma Előmenetelen törekedni kötelességünk. Éppen azon jó, egy vén Úriembert, ki egészségéért tészen gyenge mozgást, kedvelékkel hordozni nem fog, melly egy 12 fontos ágyút ,in Style, csatában, szántóföldeken, réteken és árkokon vágtatva keresztül hurczolhat. Egy illy lovon gyenge Vénünk, egy óra alatt meghalna; az ő lova pedig még huszonhárom magához hasonló pajtásaival az ágyúval együtt az ellenség kezébe kerülne , ha azt idő előtt, hogy el ne