Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
Mit kellene tehát nekünk tenni
NEKÜNK VERNI. 200 vesszen, a3 Lineábul, mellyről éppen jó formán söpörgetni kezdett, lépésbe vissza nem vinnék. Középszerűen valamit végbevinni , ha megyen is nem is — ha van is nincs is* nem nehéz, 3s ez* a3 Sokaságnak a3 világban való foglalatossága és munkálódása ; de a3 nemesebben szült Szívet , az előre termett Lelket , semmi sem szomorítja annyira, mint a3 ‘Középszerűség, az akár miben legyen bár : az illyen mindég arra törekedik , a3 mi Legszebb, Legjobb , és Legtökélletesebb , mert sejdíti belsejében , Isteni Eredetét. Lovakban éppen olly lehetetlen találni ‘Mindenest, mint kutyákban. Nem volna haszontalan, kétséget sem szenved, egy olly Eb a3 háznál, melly hajnal hasadtakor az erdőben fris harmattal a3 nyulat jól felzavarná és végtére a3 gazda puskájára kerítené ; fölöstököm után pedig ő fogdosná rendre a’ nyulakat ‘Solo; délután az ó hátán tirasíroznák a’ fürjeket; estve holdvilágnál ó hozná ki a meglőtt vadréczét a* tóbul ; éjjel ó vívna meg a farkasokkal a’ birka körül. Melly sokat érne* illyen szegény jó állat ! ‘És pedig melly könnyű volna tartása is, mert csak egyedül volna. Magam is igen szeretnék ollyant. De nem is keresem, mert tudom, hogy fel nem találom. És azért inkább Agarakat tartok, ha térségre születtem ; Kópékat, ha vadas rengetegek köztt lakom ; Vizikutyákat, ha házom közel esik a’ kacsás Érmellékéhez. 14