Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
Mit kellene tehát nekünk tenni
212 MIT KELLENE TEHÁT Majd ki fog sülni, mellyik a* jó Ménló, mert nagy lessz a' Publicitás, minthogy sok meg fog fordulni és próbáltatni. Hazánknak sok lova, melly most nagy becsben nincs, érdeme szerint feljebb fog emeltetni. Nagy Ménesek Tulajdonosai most nem szoktak adni nevezetes sommát, úgy mint 600 vagy 1000 aranyat egy Csődörért. Sokkal olcsóbban pedig ollyanokat Angliából vagy Napkeletről hozni bajos, és így nem is lehet várni, hogy a* Ménesek nagyon felemelkedjenek, mert a középszerű Csődör csak középszerű Csikókat nemz, és a' Ménesek a' középszerűség köréből soha ki nem emelhetik magokat. Igen természetes pedig , hogy most a józaneszű Gazda kétszáz , háromszáz aranynál többet egy Csődörért nem szívesen ád, mert jóval becsesebb és magának sokba kerülő Csikaiért ma nem igen reménylhet többet, mint a’ középszerűekért, mellyeket olcsón nevel. Tegyünk fel egy ötven kanczából álló Ménest, és hogy ennek Tulajdonosa negyven csikót nevelhet , abbul tiz mustra , harmincz pedig egészséges, tökélletes eladni való válik, és hogy egyre másra az említett harmincz ló alkalmas lévén p. o. fejenként harmincz aranyat érne , a* mi öszvesen kilenczszáz arany volna. Már ez a* kilenczszáz arany a’ kiadásokat kipótolná e vagy sem, az tudni való; mert az attól függ, hogy a’ Ménesben melly tőkepénz fekszik, és tartása miben telik. Lipsziában nyolczvan—százötven