Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)

Mit kellene tehát nekünk tenni

NEKÜNK TENNI. A* Pályázó, vagy Maglovakat nevelő bizo­nyosan drága bekerítéseket fog készítetni ; tö­­kélletes Gyógyítót, ügyes és számos Cselédséget tartani ; jó *s tágos istálókban ’s katroczokban csikarnak legjobb *s legbőségesebb eledelt nyúj­tani. Nem fog ó azon törekedni, hogy egy lova ollyan legyen mint a* másik, hanem hogy mind­egyik , maga individualitásához képest olly tö­kéletessé váljék, a* mint csak lehet. Már illy készülményekkel Igáslovakat, Rimondákat ne* vélni , bizony nem volna jutalmas. Azoknak jutalmas kiállítására csak az Alföldi Puszta való , ha húsz harmincz ezer hold van egy tagban is azt a’ népesedés, de kivált az ahoz való Tőkepénz díja miatt elrendelni é s instruálni nem lehet, oda való a' nagy számú Ménes. Ellenben ha ott drága Ménesmesterek, katroczok 's a’t. vannak, sok zab elkél, akkor fogadok, hogy veszteség sül ki a’ Számadásokbul. Már illy ménesekben hasznos, a* csikók legnagyobb egyformaságára és hasonlóságára törekedni , mint nem külömben arra ügyelni, hogy micsoda lovak vannak leg­nagyobb keletben. Azon Gazda, ki Ménesében olly Lovakat nevel, mellyek a* Vásáron érzé­kenyen megkíván­tatnak , és mellyekben egyforma testállás, mozgás, szőr, és egy typus látszik, jutalmasabb nyereséget várhat természetesen, mint,azon Tenyésztő, kimar szokásból kiküszö­bölt lovakat állít­ ki, és kinek Ménese tarka barka.

Next