Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
Mit kellene tehát nekünk tenni
224 MIT KELLENE TEHÁT neveljen — ez már más kérdés 3s az arra való csalhatatlan 3s valóságos felelet az emberi tehetség körén túl fekszik — mert ki esmeri a jövendőt ! Én részemről ezen visgálatban igy okoskodom ‘■Britanniában illy Intézetek felállítása, mellyek elejintén igen csekélyek 's kisded alapúak voltak — az egész jódolgot életbe, mozgásba, sikerbe hozta ; de Britanniában mindennek árra ötször hatszor drágább lévén, mint Magyar Országban , azokon kívül, kik a3 jutalmakat húzták, csak kevesen maradtak nyertesek ; csak kevesen kerülhették el a3 veszteséget és a3 dolog még is mindjobban 's jobban forgott: igy tehát a’ legnagyobb Hihetőség és a’ számlálásnak minden procentuma arra dal, hogyezer arany esztendei jutalom 3s az abbul folyó Intézetek Magyarhazánk hanyatló jóállapotjába uj életet és elevenséget fognak önteni. Mert itt mindennemű termesztmények árra Angliához képest csak csekély lévén; leghihetőbb, hogy veszteni és károsodni a’ Lónevelés által senki nem fog és a3 Lótenyésztők köztt csak az lessz a3 külömbség , hogy egyik többet, a3 másik kevesebbet fog nyerni ; némellyek pedig ollyan nyereségekre tesznek szert, hogy maguk is fogják csodálni. Előadásom elején axiómaként azt állítottamfel, hogy a’ Lónevelés által bizonyosan nyerni nem lehet, és azért a3 Nyereséget kell lehetővé tenni, külömben a 3 ló nevelése