Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)

Mit kellene tehát nekünk tenni

NEKÜNK TENNI. 220 sokak is fényesek, de kivált nem lesznek állan­dók egy darabig. JS azt hiszem, hogy a­ tárgy elejinten alig fog haladni, midőn ellenben olly szépen is vígan mutatja előttem magát a­ később jövendő, hogy semmi ijesztő kép bennem azt a* melegítő édes Reménységet meg nem kisebbít­heti, hogy eljön az az idő, mellyben Hazánk tele lessz jó is derekas Lovakkal, és midőn anyaföldünkön minden virágozni, és kiki, a­ ki csak szívja levegőjét, boldogulni fog. Minden Átváltozás csak valam­ellyes idő leforgása után lehet hasznos. Egy Gazdaság , melly hátra maradt tételébül igen igen jó lábra emeltetik, azon időközben, míg ezen módosítás történik , még kevesebb bevételt fog adni , mint mikor minden nád, erdő is puszta legelő volt. Minden Crisis akár melly élesztő legyen is kö­vetkezése, elejinten egy kis Elcsü­ggedést okoz. A­ Beteg a’ sírhalomhoz legközelebb látszik akkor lenni, midőn a’ halálnak éppen hátat fordít. A3 magas hegyre is ritkán lehet felmenni, a3 nél­kül hogy ne kellessen némellykor völgynek is ereszkedni. Sokan nem fogják kedvelni a’ Felvilágosí­tást, az uj El­rendeltetést. ’S ahhoz hogy az ifjabb Gazdák derekas "Tenyésztők legyenek, hosszabb idő kell. Nem is lehet azt kívánni , hogy sokan vaktában, mint én és ném­elly mások, ezereket dobjanak­ ki lovakért, a­­nélkül, hogy tudnák, valljon valaha haszna lessz e, vagy sem. De

Next