Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)

Mit kellene tehát nekünk tenni

230 MITKELLE­N­ETEH­ÁT midőn a­ minden esztendei és bizonyos ezer arany mutogatja előttünk magát; rossz gazdaság lenne e azok elnyerése végett, és mind azon neveze­tes hasznokért, mellyek illy jutalmakkal össze vannak kötve ; kanczákat tartani, csikókat ne­velni? Én magam mingjárt két három annyi kanczát tartanék, mint most ; ’s hihető hogy a­ dologról soha nem is tennék­ le sem én, se Suc­­cessoraim ; mert az nem volna Megkedvelésre, Becsületérdemlésre ’s Gyönyörűségre alapítva , hanem egyenesen a’ Haszonra. Nem is mond­hatná senki továbbá ‘Ezt, Gróf Eszterházyak, Gróf Huny­adyak, Gróf Károlyiak, Gróf Viczayak ’s az­t tehetik , mi nem , mert azt a’ mibűl nye­reség válik , haszon k­áromlik, a’ Szegényebb a’ Tehetetlenebb éppen úgy eszközölheti apródon­­ként, mint a’ Gazdagabb ’s Tehetősb ; hanem az hihető, hogy mind azon gazdák, kik eddig is Tenyésztők voltak, a’ dolgot szorgalmatosabban is tüzesebben vinnék ; amazok pedig, a­ kik eddig nem tenyésztettek, végtére neki erednének. Az ezer arany , melly a‘ Gyökérek, szám­talan és ha Britannia nem bizonyítaná, alig hihe­tő következéseket fog szülni. Ezen következések viszont uj okokat fognak nemzeni , azok megint uj következéseket magok után hozni, úgy hogy a­ képzelet végtére a­ távol homályban elvész. Hanem mit hallok mondani? ‘az ezer arany következéseit olly színekkel festem, hogy sokan a’ tojásos Leány-

Next