Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
Mit kellene tehát nekünk tenni
230 MITKELLENETEHÁT midőn a minden esztendei és bizonyos ezer arany mutogatja előttünk magát; rossz gazdaság lenne e azok elnyerése végett, és mind azon nevezetes hasznokért, mellyek illy jutalmakkal össze vannak kötve ; kanczákat tartani, csikókat nevelni? Én magam mingjárt két három annyi kanczát tartanék, mint most ; ’s hihető hogy a dologról soha nem is tennék le sem én, se Successoraim ; mert az nem volna Megkedvelésre, Becsületérdemlésre ’s Gyönyörűségre alapítva , hanem egyenesen a’ Haszonra. Nem is mondhatná senki továbbá ‘Ezt, Gróf Eszterházyak, Gróf Hunyadyak, Gróf Károlyiak, Gróf Viczayak ’s azt tehetik , mi nem , mert azt a’ mibűl nyereség válik , haszon káromlik, a’ Szegényebb a’ Tehetetlenebb éppen úgy eszközölheti apródonként, mint a’ Gazdagabb ’s Tehetősb ; hanem az hihető, hogy mind azon gazdák, kik eddig is Tenyésztők voltak, a’ dolgot szorgalmatosabban is tüzesebben vinnék ; amazok pedig, a kik eddig nem tenyésztettek, végtére neki erednének. Az ezer arany , melly a‘ Gyökérek, számtalan és ha Britannia nem bizonyítaná, alig hihető következéseket fog szülni. Ezen következések viszont uj okokat fognak nemzeni , azok megint uj következéseket magok után hozni, úgy hogy a képzelet végtére a távol homályban elvész. Hanem mit hallok mondani? ‘az ezer arany következéseit olly színekkel festem, hogy sokan a’ tojásos Leány-