Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
Mit kellene tehát nekünk tenni
NEKÜNK TENNI. Jul szólló mesére fognak emlékezni,, De nem úgy van a’ dolog. Nagybul sokszor semmi sem lessz, kicsinyből pedig sokszor nagyon is nagy. ‘ A3 kisded Makkbul magas Tölgyfa lessz ; míg a‘ Tök soha nem emelheti fel magát a* földről,. De ha még is igaz volna, hogy egész Előadásom ‘Képzelet és Álom, és hogy semmi jót semmi Hasznot nem következtetne ,. Mit tenne ? Miben ütköznék meg azzal a* mi már áll ? kinek okozna kárt ? Némelly beteget már abban hagytak az Orvosok, kit — ‘próbáljuk még ezt, hiszen nem árthat,. — Tokaji Magyar Nedve megint az életbe vissza hitt. Mért ne segíthetne a? jól elintézett Magyar Bőkezűség ott, a3 hol mások fennakadtak ! Azonban az eddig előadott okoskodás , ha talán józan és egészséges volna is, a jódolognak felelevenítésére és sikereltetésére azért csak még is igen keveset, vagy tán semmit sem segíthet, mert a legfőbb kérdés hátra van. Mit mutathat a legjobb gazda, ha földje nincs — és így mit ér az egész munkám , ha Ezer Arany nincs. Minden attól függ, hogy azokat felkeressük , hogy azokat kiteremtsük. Már itt van szép helye a’ Patriotismusnak, és még itt sem tiszta Ajándék, a mit kiki adna, az nem volna egyéb mint a kölcsönözés.. Mert az, a ki tiz aranyat