Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)

Mit kellene tehát nekünk tenni

NEKÜNK TENNI. Jul szólló mesére fognak emlékezni,, De nem úgy van a’ dolog. Nagybul sokszor sem­mi sem lessz, kicsinyből pedig sokszor nagyon is nagy. ‘ A3 kisded Makkbul magas Tölgyfa lessz ; míg a‘ Tök soha nem emelheti­­ fel magát a* földről,. De ha még is igaz volna, hogy egész Elő­adásom ‘Képzelet és Álom, és hogy semmi jót semmi Hasznot nem következtetne ,. Mit tenne ? Miben ütköznék­ meg azzal a* mi már áll ? kinek okozna kárt ? Némelly beteget már abban hagytak az Orvosok, kit — ‘próbáljuk még ezt, hiszen nem árthat,. — Tokaji Magyar Nedve megint az élet­be vissza hitt. Mért ne segíthetne a? jól elinté­zett Magyar Bőkezűség ott, a3 hol mások fenn­akadtak ! Azonban az eddig előadott okoskodás , ha talán józan és egészséges volna is, a­ jódolognak felelevenítésére és sikereltetésére azért csak még is igen keveset, vagy tán semmit sem segíthet, mert a­ legfőbb kérdés hátra van. Mit mutathat a­ legjobb gazda, ha földje nincs — és így mit ér az egész munkám , ha Ezer Arany nincs. Minden attól függ, hogy azokat felkeressük , hogy azokat kiteremtsük. Már itt van szép helye a’ Patriotismusnak, és még itt sem tiszta Ajándék, a mit kiki adna, az nem volna egyéb mint a kölcsönözés.. Mert az, a­ ki tiz aranyat

Next