Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)

Mit kellene tehát nekünk tenni

NEKÜNK TENNI. jobbra, egyik hátra másik előre húz; az sokszor négy lónak is enged, mellyek egyformán is egy­szerre húznak. Soha nem lehet olly Tárgynak Centruma, melly excentrice kezdődött—’s azért Össze is rogy, mint az a* boltozat, mellynek ékező középköve nincs. Egy fa sem nőhet, egy virág sem érhetik gyümölcsre, Mag nélkül. A­ ki azon törekedik, hogy néki itt is, ott­ is *% mindenhol legyen egy kis hajléka, annak jó al­­kalatos *8 derék lakása sehol se lessz. — Az a* ki mindeniken segíteni, magáéból mindeniknek adni akar; annyira eldarabolja javát, hogy vala­kit Érdemest szerencséltetni, valami Nagy­ot fel­állítani , nincs többé hatalmában. A' gyenge Elme, gyenge szív, mindenét kis részekre osztván, a‘ szorgalmatlanságot, henyélést és gond nélkül való életet, táplálja : midőn az, ki concentrice teszen jót, azt műveli,azt eszközli, hogy a'gondatlan­ság , a3 henyélés, a3 szorgalmatlanság, mellyek szegénységet, betegséget és ínséget következtet­nek , lassan lassan ember társai közül kimúljanak. Ő a3 betegség okát és nem annak következéseit orvosolja. ’S nem tesz e az jobbat felebarátai­nak , a‘ ki hátráltatja, hogy szegények, betegek ne legyenek, mint az, a3 ki rajtok csak akkor segít, mikor már ínségben vannak 3s azon töreke­dik, hogy a3 nyomorult ügyefogyottnak fájdalmas életét ’s kínjait egy pár esztendővel hosszabbítsa ! 3S nem teszen e az jobbat a3 Lótenyésztésre néz­ve , ki azon van, hogy a’ gazdák jobb lovakat

Next