Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
Mit kellene tehát nekünk tenni
23« MIT KELLENE TEHÁT valamelly bizonyos czélnak elérésére; minden bizonnyal ollyas 12 személyt fog Megbízottjainak választani, a kikben a’ feltett czél elérésére legtöbb talentum , nehéz dolog végbe vitelére legtöbb állhatatosság, idegen pénzekkel való bánásban legmegesmertebb hűség, valójában fenn is találtaik. Itt igazán lehet mondani ‘vox populi, vox Dei,. De ha csak egyetlen egy tagnak voksán legkisebb erőltetés történik, és ha általjában véve nem hagyattatik kiki egészen maga önreszére é’s akaratjára, akkor kettétörik egyszerre az egész Épület élesztő bája, a* mi nem más, hanem az ‘Egyesületek Lelke, melly nélkül az Egyesület megszűnik moralis Test lenni, és a* rendetlen Sokaság— zavarjába megint visszaesik, mellyben minden mozgást a Véletlen vagy az Önnkény eszközöl. Hogy az , a* ki pénzét egy bizonyos czél elérésére reászánta, a dolog végrehajtására minden bizonnyal azokat fogja választani, a kik a dolgot legjobban is értik: kétséget nem szenved ; mert a legcsekélyebb belátása is, igen jól ismeri a" maga hasznát is tudja kiben bízzék. És ha némellyek hibáznának is, az egész ezer Velebül álló Egyesületnek Súlya , a* helyes Irányba megint visszahozná a’ Választást. Azon kiküldöttség pedig , melly ezer fő közül szabadon van kiválasztva, nem csak mély belátása, kiterjedett tudománya *s megvesztegethetetlensége által kezes , hogy az Egyesület dolga