Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)

Mit kellene tehát nekünk tenni

NEKÜNK TENNI. 237 virágozni fog —• hanem míg inkább meg nem szűnhető indulatos Szorgalmatossága és a­ halál­nak alá nem vettetett Létele által. Azok, kik választatnak, tudják, hogy olly terhet vesznek magokra, melly csak akkor ér­demel Olajfa koszorút, midőn a"Közhaszonra és dicsőségre hordoztatik 3s vagy nem veszik ma­gokra ; vagy csak akkor veszik, midőn a' dolog végrehajtására buzog bennek a’ vér. Megunja, a‘ dolgot a‘ kiküldöttségnek egy Tagja 3s benne a’ törekedés tüze lankadni vagy állhatatossága ingadozni kezd ; vagy a‘ Sors vas­keze érezteti vele hogy halandó, az mi kárt, mi hátramaradást, mi csüggedést okoz az Egye­sületnek ? Semmi legkisebbet sem. — Meghal kettő három, mit árt a’czélnak elérésére nézve? Semmit. — Az Egyesület uj Tagokat választ , és egy erkölcsi Test, mellynek czimere az ‘■Örökkévalóság, egy dolgot szünet nélkül forgat és ha a­ Tárgynak fontossága kívánja, nemzé­­sekrül nemzésekre folytat, miglen az Igazság minden homályból kifejtődve fényes világos­ságban tündöklik. Hogy munkálódik ellenben egy magános Ember? Ő mindent egy oldalról lát, mert lehe­tetlen , hogy egyszerre két ponton álhasson. ’S ha egy helyrül a’ másikra lép, lehetetlen hogy a­ tárgyat minden részrő­l egyforma megkedveltetés­­sel nézze. Valamint egy egyes Személy nem játszhatik kártyást vagy biliárdot maga ellen.

Next