Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
Mit kellene tehát nekünk tenni
NEKÜNK TENNI. 237 virágozni fog —• hanem míg inkább meg nem szűnhető indulatos Szorgalmatossága és a halálnak alá nem vettetett Létele által. Azok, kik választatnak, tudják, hogy olly terhet vesznek magokra, melly csak akkor érdemel Olajfa koszorút, midőn a"Közhaszonra és dicsőségre hordoztatik 3s vagy nem veszik magokra ; vagy csak akkor veszik, midőn a' dolog végrehajtására buzog bennek a’ vér. Megunja, a‘ dolgot a‘ kiküldöttségnek egy Tagja 3s benne a’ törekedés tüze lankadni vagy állhatatossága ingadozni kezd ; vagy a‘ Sors vaskeze érezteti vele hogy halandó, az mi kárt, mi hátramaradást, mi csüggedést okoz az Egyesületnek ? Semmi legkisebbet sem. — Meghal kettő három, mit árt a’czélnak elérésére nézve? Semmit. — Az Egyesület uj Tagokat választ , és egy erkölcsi Test, mellynek czimere az ‘■Örökkévalóság, egy dolgot szünet nélkül forgat és ha a Tárgynak fontossága kívánja, nemzésekrül nemzésekre folytat, miglen az Igazság minden homályból kifejtődve fényes világosságban tündöklik. Hogy munkálódik ellenben egy magános Ember? Ő mindent egy oldalról lát, mert lehetetlen , hogy egyszerre két ponton álhasson. ’S ha egy helyrül a’ másikra lép, lehetetlen hogy a tárgyat minden részről egyforma megkedveltetéssel nézze. Valamint egy egyes Személy nem játszhatik kártyást vagy biliárdot maga ellen.