Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
Mit kellene tehát nekünk tenni
238 MIT KELL TEHÁT NEKI TENNI. Ha egészsége gyengül, vagy meghal szeretett felesége, egyetlen egy gyermeke, és a természetnek minden csudái szemei előtt hervadnak, és a’Mindenség, reménytörött szívébe, egy nagy setétségre beborul, és az egész Világot fel sem veszi többé ; az , a3 mit valaha a tavaszélet szeretetével kezde, megint összerogy. És ki mondhatja, hogy ő mindenkor akaratja szerint állhatatosan élhette léte napjait és etet nem hordta volna a’ véletlen Eset hullámja, mint a 3 partról elszakított gyenge plántát a Tengerrészei ide és tova seprik ? Ha pedig meghal, minden munkálódásainak talán még emlékezetét is hideg tetemeivel együtt, egy pár maroknyi föld elborítja ! Hogy ezer embernek több pénzbéli tehetsége Van, mint egynek, tagadni nem lehet, hogy ezer emberben több ész, több szem van mint egyben, igazság , hogy egy ezernyi lélekbül álló Egyesület, melly Átyárul Fiúra átmegy, tovább élhet, mint egy gyarló ember, kit egy szellő egy csepvíz megölhet, ki fogja tagadni ! 3S így ‘Egynek minden nehéz ; Soknak semmi sem lehetetlen !.