Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)

Bérekesztés

vesse­ el a 3 jó és hasznos Magot; hanem hogy el legyen vetve, és valaha csírázzék is, zöl­düljön is. A’ mit a 3 Tenyésztésről, Készítésről, Ver­­senyzésrül is t. mondottam, azt mind úgy kell tekinteni, mint valami régi Grammatikát, melly száz és száz ingadozó regulákat ad elő, mellyek­­nek ismét ezer ’s ezer kivételei vannak. Én azt reménytem, hogy a’ Lótenyésztésben Honniföl­­dönkön a’ Keletiek, Angolok ’s azt. nem ‘egy­más ellen, hanem e­g­y m­ás­s­a­l, fogják mun­­kálódásaikat jó Egyetértésben folytatni. Valamint a’ Magyar nyelvben az Ő vagy E , O vagy U, J vagy Y is a’ t. Felekezetek, könnyű é s elmés harcz által, de egyszersmind legnagyobb barát­ságban és köztörekedéssel, fogják a’ szép nyelv kiművelését, bővítését, és a* tudományok elter­jedését eszközölni. — A­ Játékszínben némelly­­kor tán az Asszonyoknak több­e-t fognak szép alakaik közé tenni, hogy azok mind szebben ■’s bájosabban kerekedjenek; itt amott elfogják hagyni az j-t vagy y-t, hogy a’ szó ne hangozzék úgy mint a‘ doromb , hanem inkább mint a* tiszta ezüstharang *s a3 t. A’ hideg' durva francza vére a’ keleti Ló nemes vérével legyen elegyítve. A‘ hol a’ kancza gyenge, de csupa lélek as mozgás ; ott a’ csendes és csontos Ménló magva gyüm­ölcsözzen. A’ mindég számláló, mindent megfontoló Felek, hagyják ma­gokat némellykor a’ képzelet könnyű szárnyain, 240 BEREKESZTÉS.

Next