Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
Bérekesztés
vesse el a 3 jó és hasznos Magot; hanem hogy el legyen vetve, és valaha csírázzék is, zöldüljön is. A’ mit a 3 Tenyésztésről, Készítésről, Versenyzésrül is t. mondottam, azt mind úgy kell tekinteni, mint valami régi Grammatikát, melly száz és száz ingadozó regulákat ad elő, mellyeknek ismét ezer ’s ezer kivételei vannak. Én azt reménytem, hogy a’ Lótenyésztésben Honniföldönkön a’ Keletiek, Angolok ’s azt. nem ‘egymás ellen, hanem egy mással, fogják munkálódásaikat jó Egyetértésben folytatni. Valamint a’ Magyar nyelvben az Ő vagy E , O vagy U, J vagy Y is a’ t. Felekezetek, könnyű é s elmés harcz által, de egyszersmind legnagyobb barátságban és köztörekedéssel, fogják a’ szép nyelv kiművelését, bővítését, és a* tudományok elterjedését eszközölni. — A Játékszínben némellykor tán az Asszonyoknak többe-t fognak szép alakaik közé tenni, hogy azok mind szebben ■’s bájosabban kerekedjenek; itt amott elfogják hagyni az j-t vagy y-t, hogy a’ szó ne hangozzék úgy mint a‘ doromb , hanem inkább mint a* tiszta ezüstharang *s a3 t. A’ hideg' durva francza vére a’ keleti Ló nemes vérével legyen elegyítve. A‘ hol a’ kancza gyenge, de csupa lélek as mozgás ; ott a’ csendes és csontos Ménló magva gyümölcsözzen. A’ mindég számláló, mindent megfontoló Felek, hagyják magokat némellykor a’ képzelet könnyű szárnyain, 240 BEREKESZTÉS.