Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)

Bérekesztés

H­É­R­E­R­E­S­Z­T­É­S. 241 a' szép Tünemények ’s édes Álmodozások boldog Országába felemeltetni. Azok pedig, kik min­denkor a' felhőkben nyargalnak, szálljanak­­ le némellykor habzó Pegasusokrul ’s kössék, hogy az is Szegény­ke kifújhassa magát, a’ hazai kö­kénycsemetéhez , és lakjanak egy kicsinyt velünk a’ becses buzadülők között. Szánakozásra méltó , a’ ki Életében a’ Szép, a’ Nagy ’s az Erény szemlélésénél soha Szőlőnedv okozta Melegségre fel nem hevült, ’s midőn Messze távolrul megint Anyaföldjére lépett, soha örömkönnyeket nem sírt. Szánako­zásra méltó ellenben az is , ki mindég elfelejti, hogy ő csak Ember, ’s ki Olympuson tölti Mú­zsák közti minden életét, midőn azonban a’ Ilendetlenség, Szegénység, Éhség’s az által az Elallyasodás uralkodik házánál. Az ember, akár­ ki mit mond, csak még se más, mint Lélek és Test ’s csak úgy lehet valóban boldog míg él, ha egyiknek úgy, mint a’ másiknak szükségei és kiváltságai kielégí­tőinek. A’ mit azon reménységben, hogy a’ Lóte­nyésztés Tárgyát flazándiai ápolgatni fogják, az Egyesületekr­il mondottam; azon szándékkal tet­tem , hogy az előadott Tárgyban a’ Sokaságot Meg­fontolásra , hidegvérrel való Megítélésre , Kételke­désre , egy szóval,­­Gondolkodásra gerjesszem.

Next