Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)

Bérekesztés

242 H K N­ E­R­E­S­Z T­É­S. Tudom hogy a’ mit kiki Hazájának Gyara­podására, bár mi nagy áldozatokkal volna is összekapcsolva, egyedül tiszta kötelesség Érzésé­­bül fog tenni, azt senki nem fogja Eszbódulásnak, vagy a­ felhevült Képzelet Tévedésének tartani. Tudom hogy azt senki nem fogja kérdésbe venni, hogy a­ dolog csak akkor boldogulhat, ha kiki tehetsége szerint járul hozzá. Ha mindegyik azt mondja k­e én magam mit tehetek, akkor természetesen egyik se tesz semmit ; ha mind­egyik azt hiszi ,hogy ő tőle függ a­ Siker, akkor mindegyik ereje szerint dolgozik. A" Ma­gyar­ Bajnok nem tekint jobbra balra, követi e Pajtássá, ő mindegyben megyen az Ellenség felé, mert felesküdő Királyához, Zászlójához, és nem veszi gyenge lélekkel számba .Mi lessz belőle, ha nem vagy híven is dicsően hal, vagy az Önnmegelégedés Elmecsendjében folytatja nap­jait, ha Babérkoszorút homloka körül senki nem font­os. Ha némellyeket nyersen mondok­ ki, jó szán­­dékból esett. Az igaz Barát nem hizelkedik. Megbántani senkit sem akartam. Ha még­is né­­mellyek egyet ’s mást tán magokra vennének, arról nem tehetek. Sokan azt fogják megjegyezni ,hogy Újat nem mondottam és hogy ők, mind azt, a­­mit előadtam, már régen tudták,. Annál jobb i­de

Next