Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
A Lóállapotja Magyar Országban
MAGYAR ORSZÁGBAN. ]9 lévő Városba igyekszik — nem tesz e illy utazás, ha mint mondám, nem maga lován vagy a'Városon jár, életében szinte mindég egy igen unalmas Catastrophat? Végtére bővelkedünk e lovakkal a' mi mindennapi más szükségeinkre 's más gyönyörűségeinkre'’ Erre felelni nékem legsajnosabban esik, megvallom — mert tudom, mennyi temérdek pénz megyen ki a hazánkból ezen czélokra nevelt lovakért, midőn hiszem és tapasztalom, hogy olyanokat igen könnyen , és jutalmasan mi is tudnánk nevelgetni. Sok előítélet van abban, nem tagadom, hogy külföldi lovak nélkül nem lehetnénk — de bizony sok igazság is. Én annak vak erősítésében , hogy magyar lónál, magyar bornál, magyar szakácsnál is a’t. jobb nincs, hazafiaságomat soha nem helyheztettem, és olly hiábavalóságokban helyheztetni minden bizonnyal soha nem is fogom. Mert távol legyen, azt gondolnom, hogy a’ Magyar már egy megvénült Tudós, a' ki a’Tudományok minden ágazatjain túl esett volna. A' Magyar még egy Ifju Legény, a’kinek bizony még sokat kell tanulni , de a' kibül még valaha sok is válhatik. De hogy igen el ne távozzunk : a Kormány nagyon is szeretné lovainkat a katonaság számára megvásárolni , és használni , csak arra valók volnának, elegendően ismeretesek és nem felettes.