Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
A Lóállapotja Magyar Országban
20 a ló állapotja drágák is. — Lehet e azon csodálkozni, és azt rossz szemmel nézni, hogy a’ Kormány jobbakat és olcsóbbakat inkább a' Külföldről hozat? A' mi engemet illet, hogy én az angol vagy napkeleti lovat inkább szeretem magam alatt, mint általjában véve a' magyart, legkissebbé se tagadom, mert jobbnak tartom és igy tartják sokan , igen sokan, és főképpen olyanok, akik ezen tárgyról nem éppen annyit okoskodnak és annyit beszélgetnek — mint lovagolnak. De hát a kivitelre, az activus kereskedésre — mi ló van bonni mezőinken? Jó Olvasó, mit gondol ? nem volt e igazam azt mondanom , hogy a’ lóállapotja Hazánkban nem legjobb karban van. Britannia alig hihető sommákat vesz be lovaiért, mellyeket külföldre viszen. És ott az ára mindennek — és nálunk ! Hasonlítsunk, számláljunk csak — ! Ez pedig nem a véletlen vak szerencse szüleménye — mint azt magokkal sokan elhitetik ,kik a'régi rozsdát és penészt, melly már generatiók óta reájok száradott és őket emészti, úgy megkedvelték , hogy azt magokrul letisztítani 's attul megválni, se akaratjok, se tehetségek — legkissebbé sem; hanem természetes következése azon okoknak , mellyek ott mint valamelly számíthatatlan források forrnak örökké. Ismerem én azokat é s nem sokára azoknál meg is állapodom.