Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
A Lóállapotja Magyar Országban
MAGYAR OSZÁGBAN. 25 hogy azokat szinte meg nem győzhettem volna, ha más oldalról ismét valamelly remény nem ápolgatna. De megvallom, nekem úgy látszik, hogy a mostani kürnyí etállásokban mindég valami kis hasznot fogok hajtani; akár jót, akár rosszat mondjak ; akár igazat, akár nem igazat hirdessek : ha teszem , nem volna igazam, a mindenki jobban nem örülne mint én, a’ magyar ló jósága a’ nagy publicitás miatt, az egész világ előtt tudva és megesmerve lenne, lassanként mindebből divatba jönne, becse és értéke napról napra növekednék. Ha pedig talán még is igazam lenne, a’ mitűl nem tagadom , igen igen félek ; akkor bizony más utat az előmenetelre nem tudnék ’s nem is tanácsolhatnék annál, mint a’ mellyet a’ birka dolgában már csak nem kiki közülünk tapodott. Azon az utón igen jártasok vagyunk. Alkalmaztassuk a' Lovakra, Melly állapotban volt a' lótenyésztés Magyar Országban ez előtt ’s miilyenben van most, mellyek lehetnek azon okok, hogy éppen azon Országban a’ lovak száma és jósága olly igen szembetűnőleg hátra vagyon , mellynek a’ Teremtő drága ajándékával mind fekvésére, mind nemzeti lelkére, mind más egyéb mindennémü környülállásaira nézve a’lovak hazájának kellene lenni, abban az Országban , mellynek lakosai lóháton hozták Pannóniába, annyi sok századok óta már