Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
A Lóállapotja Magyar Országban
MAGYAR ORSZÁGBAN. 20 követné. — Ők elvesznének, a’ közönség nem nyerne. Ugyan azért, hogy a lótenyésztés az egész, polgári társaságnak hasznot hajtson , és az ország belső erejét nagyobbítsa, szükséges, hogy azt minden renden lévő, nagyobb vagy kisebb kiterjedésben gyakorolja ; mert egy jó kanczát úgy kell tekinteni, mint a’ jó földet, mellyet mindég parlagon hagyni kár volna. Én tehát a' nyereséget teszem ki ingerül és jutalomul a’ lótenyésztők iparkodásának. Sok tele erszényüt 's derekas tőke pénzűt látok ugyan ebben megütődni ; 's én sem tapsolok annak, hogy az emberi cselekedeteknek leghathatósabb indító oka a' nyereség; de a' dolog úgy lévén , ki tehet arról ! És nincs e nekem igazam , hogy minekutánna az emberek természetét meg nem változtathatom ; Sa' legerősebb rugó által akarom a' közjót előmozdítani. A’ nyereség keresés az emberben már jókor felébred,s szintén az életnek legutolsó szempillantatjáig megmarad, és akár micsoda szánakozásra méltó legyen is az, ki a pénz szeretetében helyhezteti szerencséjét ; nem lehet azt még is tagadni, hogy szép érzés, ha valaki, kivált a’ kinek sok gyermeke van, állapotja pedig szűk , bizonyos gazdaságbéli tárgynak helyes jutalmában gyönyörködhetik. De általjában nem becsesebb e az az ember, aki szorgalma és fáradozása által