Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)

A Lóállapotja Magyar Országban

30 A' LÓÁLLAPOTJA becsületes után magának nevezetes értékét 's a’ Haza értékének nagyobb díszt tudott szerezni , mint azon gazdag, ki a' kincsek közepette született 's azokat még jól ’s okosan költeni sem tudja? De a' mi több, lehetséges e a’ természetben az, hogy valaki boltig nagy figyelemmel és békeséges tűréssel olly dolgot űzzön, melly által mindég károsodik? Minden dologban a' világon csak a’ reménythelő előmenetel tarthatja fenn az ember­ben az elszánt akaratot; legyen az a’ remény közel, v­agy bár a’ határtalan távolság homályában, fár legalább úgy hiszem, hogy hasznot keresni, a’józan észnek és igazságnak határai között,—­­kötelesség. Ha tehát a' lótenyésztésből hasznot lehet várni , akkor a’ lovak tenyésztésének sikere leszen ; ha pedig hasznot várni nem lehet, akkor Hazánkban a'még fenn álló ménesek is kevesedni fognak. De a' tapasztalás azt mutatja, hogy a’ ló­­tenyésztés bizonyos hasznot nem hajt, bizonyos nyereséget nem ad ; 's így természetesen az következik, hogy Hazánkban a’ lótenyésztést, a' kik űzik is, csak középszerűen 's nagyon ki­csiny kiterjedésben fogják ezután is űzni 's hogy csak éppen azon lovak nevelésére leszen gond, mellyek elkerülhetetlen szükségeinkhez valók, valamint eddig ; és hogy minden esztendőben több 's több pénz takarodik­ ki tőlünk a' külföldre lo­vakért , abban az arányban , a' mellyben növekedő

Next