Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
A Lóállapotja Magyar Országban
34 a ló állapotra tettek ki, és örökre fundáltak, hogy azok a" futtatás által nyerettessenek el, teszik az Angol Ló sikere, és az Angol Lótenyésztés divatjának fő törzsökét. Ezen törzsökből mennyi gyümölcshozó ág növekedett, és nőtt azóta, majd meg fogjuk látni. Némellyike már annyira elvastagodott, midőn a vén törzsök több részre eloszlott,hogy világosan ki nem tűnik többé, mellyike az anya fa, és mellyike az ág. De hogy ezen egész növevénynek magva ugyan csak nem más mint a m — sok, nevezetes, bizonyos és állandó jutalmaknak a rendes és tudományos Pályafutás által való elnyerhetése — azt minden bizonnyal állítani ’s erősíteni bátorkodom. Hogy akkor, mikor nagy, számos és állandó jutalmak vannak kitéve, jutalmasabban lehet a’ lóval nyerni mint most, tagadni senki sem fogja. Melly nagy csudákat szül pedig a’ tetemes ‘nyereség lehetősége, ámbár annak megmutatására talán minden lapon találtatik egy két sor, azt csak előadásomnak egész summája bizonyíthatja meg ; ’s azért azt fogjuk legelőbb is fontolóra venni, hogy a’ juttatás legalkalmatosabb és legczélarányosabb e a' jutalmak kiosztására és kiadatására? Én a’ futtatásnál nem tudok jobb és igazságosabb módot, sok ló közül a' legjobbikát kicsmerni. Ki az, a' ki minekutánna több esztendeig sok lovat tartott istálójában, nem csudalkozott