Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
A' Lóállapotja Angliában, annak eredete és történetei, és a' Lótenyésztés által való nyereség
42 A’ LÓÁLLAPOTJA és még sincs ország a világon, hol elarányozólag annyi és minden szükségre nézve olly tökélletesen megfelelő lovak neveltetnének, és mellyben még olly felesleges szám maradna fenn, hogy azzal egy nevezetes activus kereskedés is fizettethetnék mint éppen Britannia. Hogy ez úgy vagyon, tagadni nem lehet, és én próbálni fogom megmutatni, hogy miért vagyon úgy, és másképp miért nem lehet. Nem kell azt gondolni, hogy régi időkben valamelly mélyen belátó vizsgálók mindazon módosításokat , mellyek által a lótenyésztése Angliában annyira felemelkedett, bizonyos és elhatározott plánum szerént állították volna fel, és a' dolog sikerét a' mostani időkre előre készítették volna el. A’ sok jó következések magva, ha úgy szabad kitennem, véletlen esett a' földbe. A' növendék fát ápolgatták ugyan utóbb , ámbár senki sem tudta, hogy valaha melly nagyra fog nőni az, és mostan minekutánna az egész kiterjedésére megnőtt, — merem állítani, hogy még Angliában is kevés ember van, aki igazán tudná, hogy mi bírta azon fát olly nagy növésre. És hogy azt egy külföldi jobban kitalálhatta, mint egy született Angol, az a' természetben fekszik. Azon emberek, a' kik roppant erdők közepette születtek, a’fák plántálásához's neveléséhez nem szoktak annyit érteni, mint azon kopár sík lakosai, a' hol a' fának szűke esztendőjül esztendőre sajnosukban éreztetik.