Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
A' Lóállapotja Angliában, annak eredete és történetei, és a' Lótenyésztés által való nyereség
A N G L I A R A N. 4!> más nemzeteivel, kik minden hátramaradást, mindég a' lehető legkeserűbb vesztességgel — a’ szabadság elvesztésével fizették meg. Semmi szorító szükséget nem érezvén ’s jobbat 's tökéletesebbet nem esmervén, a' pásztor ember, lovát elégséges jónak tartá,mert csekély kívánságainak meg is felelő ; a' bajnok, maga testi erejében ’s bátorságában legtöbbet bízván, ösztönt nem érze jobb és derekabb lovat szerezni , mert az ellenségénél se láta jobbat 's derekabbat. ’S igy azon Ország, melly most legtöbb uj találmányok kútfeje, hajdan mindenben hátra volt ; de éppen az a mi akkor hátramaradását okozta, ma előmenetelének oka. Mert ha régi időkben a’ tenger fergetege Albiont a’ gyermeki korban lévő emberiség előtt elzárta, és akadályoztatta, hogy oda az emberi ész szüleménnyei jókor nem juthattak , ma éppen azon széles vizicsatorna teszi, hogy ott a' nemzetiség igaz lelkében inkább megmarad , és hogy ott minden , a mi már oda jött, mint egy biztos kincstárban gondosan fentartatik. Mind azon számtalan utazók, kik az egész világ kerekségét bejárják, más nemzetek szokásait, javait és sajátjait a’ magokéhoz hasonlítván azt követik, a' mi követésre méltó, azt változtatják, a'mit másutt ügyesebben űzni látnak, mennyire nem gazdagítják hazájokat ! És azért, hogy Indiában ezt, Chinában azt, Franczia Országban mást , és, mást tanultak Török Országban, — se Chinaiak, se Törökök sa’ 1. 4