Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
A' Lóállapotja Angliában, annak eredete és történetei, és a' Lótenyésztés által való nyereség
né A LÓÁLLAPOTJA ontott, a' pályafutás is nagy divatba jött. A’ Királyné azt minden móddal elősegítette ’s az ő példáját az Ország minden rendű lakossai követték ;'s igy szinte kiki részt vett a' versfutásban, és az abbul származó fogadásokban. A’ következendő Kormányok alatt a' versentfutás némiinémaképpen szokásban maradott; de a’ lovak a’futáshoz se elkészítve nem voltak , se nem volt rendesen kimért pályagyep sehol, se jutalmak nem voltak elegendő számban 's olly becsüek ’s olly bizonyosok , hogy azok elnyerését a’ lakosok nagyobb része érzékenyen megkívánta volna. A’ pályadíjak csak becs nélkül való csengetyük valának 's azokért inkább mulatságért futtattak, hogy sem azokat bírni kívánták volna. A’ szomszédok közűt nem ébredett fel semmi vetélkedés jobb ’s jobb lovakat kiállítani, azokat keresni, megszerezni és nevelni. Ha pedig a’ jutalmak — és erre jól vigyázzunk — végtére azt nem eszközük , hogy azok elnyerése végett mindég jobb 's jobb lovak neveltessenek , akkor legkisebb hasznok sincs ; akkor csak azt hozzák magok után, hogy már az országban lévő lovak még jobban kizsaroltatnak mint előbb, és hogy a' szántóvető ember — a' ki hogy szekerezéssel és effélék által kevesebb fáradsággal keresse kenyerét úgy is a' földjét rendetlenül és rosszul műveli, a’ gazdaságát még rendetlenebben fogja vinni, hogy becs nélkül való, vagy lopott lován, dolgozás helyett napokig nyargaljon, és szeren-