Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)

A' Lóállapotja Angliában, annak eredete és történetei, és a' Lótenyésztés által való nyereség

(Hi A’ LÓÁLLAPOT ! A­lömböztetni, ha annak származása tudva nincs ? És a* lovakbul ki tudja, nézés, vagy tán­czir­­kalmazás által , kinevezni, a’ tellyesvérű­t, a’ félvérüt, Eubeyan, Abou Erloub s több más fajú keletit, ha eredeteket tanú- *s oklevelek 's a’ t. be nem bizonyítják. Én is mint sok ifju, több esztendők előtt könnyen hittem ollyanoknak, kiknek Ékesszál­­lások, és a’ közönség előtt való sleputatiójok, a’vakhitelt megkívánni látszattak. Mennyit nem bámultam, és sokszor mennyit nem véltem ta­nulni, midőn ném­ellyeket napkeleti Országokrul s Lovakrul annyit és vélőleg olly­ fontosan hallok perorálni, mintha a3 mondók oda valók, vagy ott igen jártasak lettek volna 3s a3 t. holott nap­keleti felé tán Veszprémig se juttattak. Hány gazdát csudáltam — mert azt mondták, hogy jó gazda — kiről utoljára egy Század negyede múlva a3 sült ki, hogy nem maga bőrében járt, ma pedig kegyes pensióból él. De az érdemetlen hitel csak addig tarthat, mig az emberi ész köd­ben van, ha az egyszer felderül, akkor az is eloszlik , mint a’ téli jég és hó a­ tavaszi langy szellőben. Már az Arabs lórul ! — annak kivált, annyi volt az esmertető jele : f orralyukai bősége, homloka szélessége, füleinek egy kis függősége! ’s az­t, hogy szinte egy Scálát lehetett volna ké­szíteni, mellyre applicálva az Arabsot minden tévedés nélkül ki lehetett volna hozni Bassóra’ terméketlen szél hordta homoki közül ! És én

Next