Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
A' Lóállapotja Angliában, annak eredete és történetei, és a' Lótenyésztés által való nyereség
ANGLIAS A N. 7 által, ha igy szabad mondanom, mell egynéhány 100 font Sterlingbe telik, némelykor több száz nagyon zsíros marha húsából felettébb jó izűen vendégeskedik. De illyen jutalmak elnyerésével közönségesen most már csak a kevesebb becsű vagy szegényebb emberek lovai szoktak bajlódni. A nagyon jó ló tulajdonosa egy pár 100 font Sterlingért most immár nem vesződik, mert sokkal nagyobb sommákra van kilátása és reménysége és ha futtat is, azt vagy csak mellékesen teszi, hogy még azon pénztis elvigye ; vagy talán azért, hogy más fogadásokra már többé szert nem tehet; de az nem fő czélja. Illy jutalmak kitétele bizonyos időhöz és bizonyos helyhez van kötve. *S igy megtörténik, hogy egy nagyon híres ló eggyik pályahelyrül a’ másikra utazván, ollyan helyre jut, a hol éppen akkor ezen jutalmakbul egy ki vagyon téve, és már hogy idejét híjába ne töltse, szalad, vagy azt szaladás nélkül is elnyeri ; mert megesik az sokszor, hogy valamelly lónak híre és elsősége annyira megesmertetett, hogy az ellen senki nem áll ki, és igy csak azzal győzedelmes, hogy magát bemutatja. Találkoznak továbbá olly lovak is, mellyeknek tulajdonságaik — sebességek vagy tartósságok — olly kis titokban vannak már közönség előtt, hogy tulajdonosaik többé nem reményihetik őket jó sikerrel a’ pályagyepre vinni is ennek következésében a hágáson kívül, mellyre azonban még nem