Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
A' Lóállapotja Angliában, annak eredete és történetei, és a' Lótenyésztés által való nyereség
so A LÓÁLLAPOT JA kanczáját jegyezné fel. A3 veszteség lehetősége csak ötven font volna; a* nyereség lehetősége pedig — ha a’ feljegyzett leendő Lovaknak csak harmad része állana is ki, a3 többi pedig bánatot fizetne — négy ezer fontot tenne. Körül nézne most minden Birtokos, hogy ugyan mellyik Ménió volna legakalmatosabb kanerájához és egynek és másnak nemzetségi és testi tulajdonságaira tekintene. A3 legolcsóbb, a3 legközelebb való Csődör, már megszűnnék a3 legjobb lenni ; már az összehasonlításra, megfontolásra , szorgalomra szükség támadna. A3 gond és iparkodás pedig szép hasznot arathatna. Az ügyesebb és szerencsésebb 40 ezer forintot pengőben húzhat be, midőn csak öt száz forintot kockáztat; az ügyetlenebbek és szerencsétlenebbek pedig csak öt és öt száz forintot veszthetnek! Már nem világos e, melly szép következéseket szülhet illy módosítás ! De ez a3 dolognak még legcsekélyebb haszna. Azon Birtokos bánatot fizet, a3 kicsikóját meghatározott napra ki nem állítja, így, ha már a3 mi nevünk a3 papiroson volna, fizetni tartoznánk ; ha kanczánk meddőn maradna fizetni ; ha Vemhét elvetette volna, fizetni ; ha a3 Csikó lábát törte, vagy a3 futásra alkalmas nem volna, fizetni; egy szóval, ha lovunk a3 pályagyepre, bizonyos napon , bizonyos órára ki nem állana , fizetni tartoznánk. Sokan , tudom , mindezen feltételeken fennakadnának s a3 dolgot — életekben véletlen