Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
A' Lóállapotja Angliában, annak eredete és történetei, és a' Lótenyésztés által való nyereség
80 A’ LÓÁLLAPOT JA fennáll , mert minden portéka végtére oda kerekedik, a hol legérzékenyebben megkívánják és legjobban megfizetik. Ha teszem , ma vinne valaki Hazánkon keresztül olly Ménlovat, mellynek nagy becsét egy vélekedéssel mindnyájan megesmernénk, mi történnék, ha tulajdonosa nagyon drágára tartaná ? hogy azt a3 Kormány vagy az Ország tehetősebb Birtokossal megvásárlanák, vagy talán a' mi hihetősebb nem ; és a3 csődör , mellyet csudáltunk és lovainkra nézve felettébb hasznosnak lenni megesmertünk, az Országból megént kivitetnék hogy más Hazát gazdagítson. Hát ha még száz felettébb jó , de igen drága ménió jönne honni földünkre, megvennénk es meg is tudnánk e venni mind ? Nem hiszem, ÉS nálunk így áll a 3 dolog ma ! De ha ezer- meg ezerben ezen most említett kedvhajlandóság már felébredve lenne, és most többen mint az előtt, a3 világos számadásokat inkább szeretnék, mint a3 homályosokat, és látnák, hogy sokszor éppen olly hasznos és néha jobb — csődért nem tartani, hanem a3 hágatásért egy egy bizonyos sommát fizetni, — akkor végtére az következnék, hogy viszont sok gazdaember, bizonyos számot tarthatván arra, hogy ménlovának több más sarló kanczáknál is lessz keresete; jóllehet eddig egy, kétezer forint papirosnál soha nem adott többet egy ménlóért, tán kétezer aranyat és többet is adna, mert csak tiz, tíz arany Csődörbér is négy esztendő alatt tőkepénzét visszatérítené azoknak