Wosinsky Mór: Tolnavármegye az Őskortól a Honfoglalásig 1. (Budapest, 1896)
Előszó
csak most kellett az ásatásokat mindenfelé megkezdeni, az ősi múltnak maradványait a föld gyomrából feltárni, összegyűjteni és feldolgozni. Addig, a római korszakot kivéve, megyénk múltjával még senki sem foglalkozott, megyei múzeum alapítására még nem is gondoltak, szakszerű ásatások soha sem létettek, szóval, eltekintve a római leletektől, őskor szempontjából megyénk egy preehistoricus tabula rasa volt. A történetírás írott kutforrásokkal rendelkezik, az őstörténetnél a leletek szolgáltatják a betűket a megírandó chronicák lapjaihoz. A leletek, e betűk teljes hiányában, ki merne vállalkozni e megye őskorának megírására? Az egész megye területét felölelő helyi kutatás és ásatások sok anyagi áldozatot s nagy munkaerőt igényelnek; egy ember ezt sem physikailag, sem szellemileg, de az anyagiak hiányában is, kifogástalanul elvégezni nem képes. Sajnos, hogy magamra maradtam azon munkánál, melyre nagy támogatás kilátásával vállalkoztam. A régészeti egyletnek kedvező auspiciumok között megindult mozgalma szalmatűz volt. Az alakuló gyűlés megtartatott ugyan, de az egylet tényleg nem alakult meg. Nem maradt tehát egyéb hátra, mint hogy községről községre, dűlőről dűlőre barangolva, egymagam kutassam át az egész megyét, hogy anyagot gyűjthessek a megye őskorának megírásához. Ezt tudva, senki sem fogja elvárni, hogy kifogástalan legyen munkám, de még kevésbbé gondolhat arra, hogy kimerítettem volna az őskori adatok tárlatát. Sőt ellenkezőleg, e dolgozat csak kezdete azon nagy munkának, mely a megyére s az utódokra vár. Saját fáradozásaim eredménye mindenkit meggyőzhet arról, hogy megyénk a múltak emlékeinek mily gazdag tárháza, s hogy a jövő nemzedék elég munkát talál e téren kutatásra. a