Ipolyi Arnold: A magyar Szent Korona és a koronázási jelvények története és műleírása (Budapest, 1886)
ELŐSZÓR Magyar Tudományos Akadémiának az irodalom s, a tudomány összes ágai fejlesztésére irányzott munkássága, külön nemzeti rendeltetésénél fogva, mindenkor kiváló figyelmet fordít a hazai és nemzeti emlékek tanulmányára s ismertetésére. A nemzet történeti műemlékei közt kétségtelenül egyik legméltóbb helyet foglalja el az ország szent koronája. Mint állami létünkkel úgyszólván egykorú nemzeti palladium és műkincs, egyszersmind államhatalmi és nemzetközi, jogi és törvényes jelentőségénél fogva máig épen úgy jogérvényes hatású, valamint a közkegyelet tárgya. És midőn a hazai tudományos igyekezet nemzeti régiségeink és műemlékeink vizsgálatát, leírását és kiadását éppen a magyar Akadémiának országos költséggel is támogatott törekvése által immár a tudomány mai színvonalára emelte, nem volt többé mellőzhető a magyar szent koronának tudományos művizsgálata sem, valamint a mai műigényeknek megfelelő kiadása, melyet a nemzeti kegyelet, s a tárgynak kiváló műbecse egyenlően megkívánt. Az Akadémia archaeologiai szakbizottsága e végett azon javaslatot terjesztette az Akadémia elé, hogy mivel a magyar szent korona eddig megjelent leírásai s ábrái sem a valóságnak, sem a műarchaeologiai tudomány mai állásának nem felelnek meg, és e miatt több fontos kérdést megoldatlanul hagynak, vállalkoznék az Akadémia a szent koronának művizsgálatára, annak újabb fölvételére, leírására és kiadására, kieszközölve az általa a végből kiküldendő szakférfiak számára a megkívántató engedélyt.