Molnár János: Régi jeles épületek (Nagy-Szombat, 1760)

Kilentzedik könyv a Romai régi épületekről

Kilentzedik Könyv. 62s Szerű Sebestyén pedig a’ szép mesterség re­mek munkájának meri mondani. Széle, és magassá­­ga mind egyenlő, az az száz negyven négy lában. Régenten sok garáditson kellett annak hágni, a’ ki oda járult; hágni kell most­ is a’ be­lépő nép­nek, de nem fel, hanem alá. Rézből volt ele­­inte a födele ennek­ is; de Titus idejében , mikor a­ Kapitolium égett, el­olvadott; amazzal visza­té­­rütt ismét ékessége Domic­iánus Császár gondja által. Trajánus uralkodásakor a­ meny­kő meg­ütötte ; Adorján Császár idejekor a­ sok héjába­­való pénz ismét fel­­­c­ifrázta. Tornác­a szebb magánál a­ templomnál­ is. Az tizen­hat oszlopból állott, az oszlopok jóllehet egygyenként minden faggatás nélkül egy gránát márvány kőből készittettek, még­is har­­m­inc­­hét lábnál magas­abbak , ha az oszlop tal­pát, és koszorúját oda nem számlá­ljuk­ is. * Észre vett dolog, hogy ennek a’ templom­nak fundamentoma el­fogja nem csak a’ falak a­­­lját, hanem környékét, és mellékét­ is korai bed*­lói, úgy,hogy ott valahová lép az ember,merő fun­­damentomon gázo­lyon. A’ templom födele meg­aranyozott rézből állott még akkor­ is,midőn hat-Kkkk­madik * Montfaucon Tom, 2. 1. 2, Antiqu. pag.

Next