Molnár János: Régi jeles épületek (Nagy-Szombat, 1760)

Második könyv a Noé bárkájáról

KÉSZÜLET. A­kik a­ víz­­­özön előtt a­ világon éltek , úgyannyira el­vetemed­­tek a­ sok­féle jélentelenségre , hogy lelkéitől , téltéitől csak a­ sok gonoszságban úsznának, és ugyan azért méltatlanokká­­ is tették valóban magukat, hogy hozzájuk lélen tovább-való irgalmassá­­gát mutassa. El­szánta tehát a­ fertelmes népet, kinek meg­­érésére már se menydörgés , se villám­lás , se fenyíték, se ígéret nem használt­­ el­­szánta a­ jó lélén az utolsó ostorra, és méltó haragra fel­indulván: le­törlöm , úgymond, széles e­ világ szinéről mind az embert, mind a­ marhát, meg­ nem engedek se a’földön, se az égen forgó teremtett állatnak, mert bá­nom , hogy teremtettem őket. Semminémű emberi indulat sem fér ugyan az Illeni tsendességhez* és a’mint Kri-F 3 sólo- 4ϊ

Next