Molnár János: Régi jeles épületek (Nagy-Szombat, 1760)
Negyedik könyv a Babilon, és Ninive várossáról
Negyedik Könyv. .231 nem vissza is nyomódik a rajta feküvő terh felé, a’ mint magam is észre vettem gyülevész istoriáimnak első levelén Gellius írásiból. * Az emlitett köveknek hosszát tizenhatra , szélét négy lábaira méri Rolinus. * * A kó táblák fölé vastag nádszálakat, a’ tömött nád felibe előszer enyvet , azután ólomból pléhre vert jó köptzös táblákat teríttenek. Végtére hogy az ide szálló apró cseppek valaha valamiképen belyebb ne vennék magokat , és hogy az ólom lapján az épület szélei felé gyengén lassan ki tekeredhetnének, alkalmatos tsatornácskákat vágtak vala rajtok. «■ Ez meg lévén, a’ bó termő ’piros földet válogatva hordák; azokból veteményes ágyakat vetettek, és a’ fák állását mind addig rakták, míg a’ nagy gyökereknek béfödésére elegendőnek nem tartották lenni. De, úgymond , Strabo az ő tizen hatodik könyvében , midőn látnák a kertészek, hogy a felső kertre lehetetlen dolog volna a nagy fák tövéhez képest elegendő földet tetézni az épület szakadása nélkül; az oszlopok bélét mind üreen * Montfancon V antiquité L. 5. Torn. 3. pag. 172. Gellius no£h Attic, L. 3. c. 6. * * Rolinus Tom. 2. pag. 31.