Karcsu Antal Arzén (szerk.): A római pápák történelme Sz. Pétertől korunkig 7. (Pest, 1871)
200. VI. Kelemen 1342–1352
kardináli nov. 18-kán a kormánytól visszahizta s azt Johannára bízta. 1345-ki év nyarán Endre azon biztos hirt vette, hogy a pápai parancs koronáztatása iránt nemsokára meg fog adatni. Erre a nap már ki is tűzetett; de az udvari ármány a koronázást meggátlandó, Endrét ellenei által megölette. * *) Ezen iszonyú tettnek gyászhíre villámcsapásként sújtotta Visegrádon a királyi családot: a testvérét forrón szerető Lajos királyunk fájdalmában boszút esküdött a gonosz Johanna s pártja ellen , mert nem kételkedett, hogy bár mások követték el a gyilkosságot, annak mégis főoka Johanna , a királyi herczegek. Miután a közvélemény mindenfelől példás büntetést kívánt a gyilkosok s czinkosaikra, és Nagy Lajos Bécsben az ott időző császárral*'*) s Albert herczeggel szövetséget kötött, melynek czélja boszuló hadmenet volt Olaszhonba, VI. Kelemen a gyilkosság részeseire átkot mondott, és egy levelében igazolta magát Lajosnál s anyjánál, hogy Endre koronáztatását nem szándékosan hátráltatta, hanem a fönforgott nehézségek miatt kényteleníttetett halasztani; sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy Johannától, mig bűnös volta be nem bizonyul, az országot, melyet joggal bir, el nem veheti; de ígéri, hogy fölötte vizsgálatot tartatni el nem mulasztandja, „miszerint az ártatlan király vére, az egyház hanyagsága miatt boszulatlan *) Miután Endre ellenei ( Valois Katalin, Artus Károly, ennek fia Bertrand, sanseverinoi Roger, Ternid, gróf stb.) gonosz tervüket nem merték Nápolyban végrehajtani, az iránta barátságot színlelő Durazzói Károly 1345-ki sept. 18-kán kicsalta őt Aversába vadászatra. A mulatságban Johanna egész udvarával részt vett. A vigan töltött nap után a nagyszámú társaság a város falain kivül eső sz. Péter klastromában, melynek egy elkülönített szárnya királyi szállodául szolgált, gyűlt össze éji szállásra. Itt éjjel Endre ellenei által megöletett, hullája a kertbe dobatott, melynek nyakát még akkor is hurok szokta össze. (V. ö. Dr. Horváth, II. 81—82.) **) VI. Kelemen megtudván, hogy a magyar király a kiközösitett Lajos német császárral szövetkezett, meginte az előbbit, hogy óvakodnék az egyházból kizárottal bármi végre is szövetkezni; mert a pápa azt hivé, hogy e szövetség egyszersmind ellene is van irányozva. (Pray: Annál. II. 68. Cod. Dipl. IX. 1, 275, 285. 305. Chron. Zwetlens. Peznél: I. 540. de hi básan az évre nézve.)