Szádeczky Lajos: Báthori Zsigmondné Mária Krisztierna (Budapest, 1883)

I. A lakodalom

I. A lakodalom. Az erdélyi fejedelemnők közül egyiknek sem jutott oly szánalomra méltó tragikus sors osztályrészül, mint Báth­ori Zsigmondnénak, Mária Krisztierna osztrák főherczegnőnek. Iga­zán szánalomra méltó, mert önhibáján kivűl jutott olyan keser­ves viszonyok közé, melyekből kibontakoznia nem állott hatalmá­ban, s melyekkel szemben egyedüli vigasztalói a könyek voltak: a könyek, melyeknek boldogtalan szíve kiapadhatatlan forrásává vált. Boldogtalan volt teljes életében, csak az vigasztalhatta őt is, hogy meg nem érdemelte.* Mária Krisztierna született Gráczban 1574. nov. 10-én, Károly osztrák főherczegnek és Mária bajor főherczegnőnek volt leánya, I­II. Ferdinándnak, a későbbi császár-királynak, a nővére. Tizenöten voltak testvérek, ő volt közöttük korra nézve a harma­dik. Szeretet környezte minden oldalról, kedvencze volt nemcsak szüleinek s első­sorban gondos édes anyjának, de főképen nagy­atyjának, a kinél a müncheni udvarban már mint két esztendős gyermek megfordúlt s huzamosb ideig is tartózkodott; nagyatyja végrendeleteileg is megemlékezet róla, 10.000 forintot hagyván neki kelengyéjéhez. A prágai udvarban is megfordult még gyerek­korában, ott is szerető karokkal övezték, főkép az özvegy csá­szárné. Leányai nevelését Mária főherczegnő nagy gonddal vezette, Mária Krisztierna is, a kor igényei szerint, egy főherczegnőhöz illő sok­oldalú neveltetésben részesült: a házi munkák tanulásá­­tól, sőt a konyha vezetésétől — egész a latin nyelvig, melyet kitűnően el is sajátított. Neveltetésének alapja, édes­anyja szi­gorú vallásos buzgalma mellett, a vallásosság volt. A természet bájos külsővel, finom, gyöngéd testalkattal áldotta meg, az édes­anyai gondoskodás lelkét nemessé, szívét minden szép iránt fogé­­konynyá képezte.* 1) Buzgó vallásossága, női hivatásának nemes *) Reissenbertjcr Károly : Princessin Maria Christierna von Inner- Ostcrrcich. — 1 hírt er: Maria Erzherzogin zu Oesterreich 148 stb. 1. Hurler: Geschichte Ferdinands TI. und seiner Eltern, II. k. 214 1. —

Next