Báró Forster Gyula: Gróf Berchényi László Franciaország marsallja (Budapest, 1925)
VII. Fejezet
dory János sz. Szalontán 1717., lutheránus, reformált kapitány 1749. 11. Nyeste János sz. Nagyszalontán 1716., a lutheránus vallásról áttér 7151., kapitány 1761. 12. Báró Perényi Mihály sz. Feketeardón 1724., kapitány 1744. 13. Sárközy Lőrinc sz. 1689. Erdélyben, a császári huszároktól lép Berchényi ezredébe Törökországban, 1720. hadnagy, elhagyja a Kálvin-hitet, Szt Lajos-rend lovagja 1743, alezredes 1746. 14. Sárossy alezredes 1746. II a beaucoup contribue avec M. Tóth á la levée du Régiment. 15. Simontsits Pál sz. 1718. Nagyszombatban, kapitány 1751., alezredes 1764-ben Esterházynál, megsebesült 1743 és 1747-ben. 16. Sólyom András sz. 1708. Szalontán, hadnagy 1749., katholikus vallásra tér 1751. 17. Székely József sz. 1716., hadnagy 1744. Az első Esterházy-ezred első törzskarában előkerülnek Nyers Tamás hadnagy 1735, Kacsarovszky hadnagy 1735, Szakmáry hadnagy 1736, Nagy hadnagy 1736, Demény zászlós 1735, Csengery zászlós 1735. A Polleretzky-ezredben az ezredes fivérén kívül a következő tisztek nevei fordulnak elő: horogszeghi Szilágyi Károly Mihály sz. Radnán, őrnagy 1749. Kerekes Sándor sz. a Csallóközben 1713., a Ráttky-ezredből ment át Polléretzkyhez, kapitány 1742., ismételten megsebesült. Porubszky Márton sz. Szentmiklóson 1717, protestáns, ismételten megsebesült, eleinte Bercbényinél szolgált, kapitány 1744. Török András sz. Keresztesen 1697., hadnagy 1748. Gorup Ádám sz. Zágrábban 1717, hadnagy. Nagy Mihály sz. Tiszafüreden 1706., kálvinista, hadnagy 1748., megsebesült. Karvasits Mátyás sz. Muraszombatban 1703. Eleinte Ráttkynál volt hadnagy, Prága után Egernél sebesült meg 1744. Virágh István sz. Szentmiklóson 1713., evangélikus, hadnagy. Ernessy (?) Sándor sz. Csomaházán 1713., hadnagy. Simonyi Ferenc sz. Simonyban 1698, hadnagy. Polleretzky ezredében nevezetes volt a legöregebb huszár, a huszárok doyenje, Horváth István sz. Győrött 1671-ben. Eleinte 1712-től Ráttkynál, majd Berchényi ezredének 1720-ban felállításától kezdve itt szolgált és 1742-ben kapitány lett. Innen a következő évben Polleretzkyhez helyeztetett át. A Szent Lajos-rend lovagja 1745-ben. Megsebesült. Nyugdíjba ment 1756-ban. Sarralbe-ban halt meg 1775 dec. 4-én, tehát több mint 100 éves korában. A Turpin-ezredben levő magyarok közt vannak a fentemlített Palugyayakon, Balogh Gáboron, Dessewffyen