Garda Samu: Horváth Ádám életrajza (Nagyenyed, 1890)
Bevezetés, bibliographia
Emlékezzünk régiekről Hálával és kegyelettel. Fáy András. Az ivó, kinek életrajzához szándékom adalékokat nyújtani, régóta elpihent forrongó lelkével, s bár oly sokszor és annyira sóvárgott, a tartós hírnévre: a halál már majdnem teljes feledékenységbe merítő. Pedig hány gyülekezet előtt s hányszor zengte azokat az istenes énekeket, melyek az ő vallásos szivének virágai ! Hány református papi kúria volt tanúja az ő lelkesült szenvedélyének; s hány harci és „paraszt dal“-t vett a magyar ajkára, melyek az ő lelkéből fakadtak föl. Ifjúságában a féktelen szabadság, férfi korában a családi és politikai élet keservei, öreg Halijaiban irodalmi kiábrándulása voltak lelkesült, bánatos, borús útitársai. A pelyhedző álló ifjúságtól, egész a hajlott korba fordulásig hány tény tanúsítja csapongó vérét és szilárd barát