Concha Győző: Pulszky Ferencz. Élet- és jellemrajz (Budapest, 1903)
él, egyéni gazdagsága, szellemi kielégülése, egyéni életberendezése, egyéniségének érvényesítése tekintetében szabaddá, elégültté tenni. A XIX. századbeli magyar renaissance, a nemzet teljes magyarságára és az egyén teljes szabadságára törekszik egy időben, vagyis két oly czélra, melyek egyféle népből álló nemzetnél is ellentétbe kerülnek, ha egyszerre s nem egymásután, ha őket föltétlenül s nem viszonylag, nevezetesen az egyéni szabadságot alárendelve a nemzeti szabadság, vagyis a nemzeti függetlenség és hatalmi nagyság követelményeinek, törekszenek megvalósítani. A magyar renaissance szükségképen bonyolultabbá vált, mint más nemzetek renaissance-a azáltal, hogy a magyar nemzet nem egy népből, hanem több népből áll, így az egyéni szabadság kiterjesztése a nemzet szabadságát, vagyis amiből az áll, más népektől független létét, velük szemben hatalmát nem erősítette. De nem hiányzottak minden renaissancenak rendes bonyodalmai: a múltnak ellenállása az újnak megszületése ellen, a magyarban sem, sőt hozzájárultak a magyar kultúra elmaradottsága és a külügyi nehézségek. A múlt, főleg nemzeti szempontból II. József óta, a függetlenség, az önálló hatalom megszűnését, a magyar nemzet eltűnését jelentette az európai nemzetek concertjében, a magyar királyság beolvadását az osztrák tartományokba, az egyéni szabadság szempontjából a jobbágyság millióinak szolgaságát, szellemi tekintetben hátramaradását A magyar renaissance, vagyis a magyar nemzetnek és a szabad magyar polgárnak és embernek újjászületése, hagyományos kultúránknak rögtön európai színvonalú, bőséges tartalommal való telítése, a mindezekhez szükséges tényezők sokféleségénél, az ellentálló gátak erejénél fogva megbontotta a nemzet egész valóját s kivetette a lövés, a támadás bizonytalan tengerére. A Széchenyi által eltemetett, kicsinyeit múlt helyére egy bizonytalan jövő lép, a melynek senki világosan nem látja körvonalait. Senki sem fejezte ki ezt világosabban, mint maga Pulszky, midőn a 30-as évekre visszaemlékezik: „Mindnyájan egyetértettünk abban, hogy a fennálló viszonyok nem tarthatnak soká, hogy az uralkodó rendszer meg fog bukni, hogy az egész ország