Bárczay Oszkár: A heraldika kézikönyve (Budapest, 1897)
bizonyos, hogy e kimutatás még nem teljes, de azt határozottan állíthatom, hogy egy sincs a lajstromban, amely valósággal ne léteznék. A kézikönyv végéhez heraldikai szótárt csatoltam. Ez két részre oszlik : magyar nyelvű és idegen nyelvű részre. E szótár szerkesztése közben észleltem, hogy a vérségi összeköttetéseket jelző szavak tekintetében a szótárak nagy része nem nyújt kellő tájékoztatást. Segítségül vettem tehát a jogi, különösen a kánonjogi kézikönyveket, de ezek sem elégítettek ki. Annyi az ellenmondás bennük, hogy eligazítás helyett megtévesztik az embert. Például egy magyar kánonjogi kézikönyv az unokát unokaöcsnek, unokahugnak mondja, valószínűleg azért, mert latinul az unokaöcs is nepos, az unoka is, csakhogy az előbbeni fratris vagy sororis nepos, s csak az utóbbi nepos pusztán. E tekintetben Calepinus szótára s a Digesták igazítottak a helyes útra. Ezek segítségével készítettem a munkámhoz mellékelt vérségfákat magyarul és latinul. Végezetül legyen szabad megemlékeznem azokról, a kiknek támogatásukért köszönettel tartozom. Néha Csergheő Gézáról már megemlékeztem, itt csak ismételhetem, hogy az ő tanításai nagy segítségemre voltak. Sajnos, hogy már nincs az élők között, mert bizonyára, kárára van e kézikönyvnek, hogy nem az ő közvetlen itatása alatt jött létre. Mindenekelőtt a Történelmi Bizottságnak, különösen elnökének Szilágyi Sándor, előadójának Fejérpataky László s a bizottság bíráló, tagjainak Schönherr Gyula és Tagányi Károly uraknak mondok őszinte köszönetet, akik részint a munka szerkezetére vonatkozó tanácsaikkal támogattak, részint azzal, hogy számtalan anyagra tettek figyelmessé.