Bárczay Oszkár: A heraldika kézikönyve (Budapest, 1897)

bizonyos, hogy e kimutatás még­ nem teljes, de azt ha­tározottan állíthatom, hogy egy sincs a lajstromban, a­mely valósággal ne léteznék. A kézikönyv végéhez heraldikai szótárt csatoltam. Ez két részre oszlik : magyar nyelvű­ és idegen nyelvű részre. E szótár szerkesztése közben észleltem, hogy a vér­ségi összeköttetéseket jelző szavak tekintetében a szó­tárak nagy része nem nyújt kellő tájékoztatást. Segít­ségül vettem tehát a jogi, különösen a kánonjogi kézi­könyveket, de ezek sem elégítettek ki. Annyi az ellen­­mondás ben­nük, hogy eligazítás helyett megtévesztik az embert. Például egy magyar kánonjogi kézikönyv az unokát unokaöcsnek, unokahugnak mondja, valószínűleg azért, mert latinul az unokaöcs is nepos, az unoka is, csakhogy az előbbeni fratris vagy sororis nepos, s csak az utóbbi nepos pusztán. E tekintetben Calepinus szó­tára s a Digesták igazítottak a helyes útra. Ezek segít­ségével készítettem a munkámhoz mellékelt vérségfákat magyarul és latinul. Végezetül legyen szabad megemlékeznem azokról, a kiknek támogatásukért köszönettel tartozom. Néha Csergheő Gézáról már megemlékeztem, itt csak ismételhetem, hogy az ő tanításai nagy segítsé­gemre voltak. Sajnos, hogy már nincs az élők között, mert bizonyára, kárára van e kézikönyvnek, hogy nem az ő közvetlen itatása alatt jött létre. Mindenekelőtt a Történelmi Bizottságnak, különösen elnökének Szilágyi Sándor, előadójának Fejérpataky László s a bizottság bíráló, tagjainak Schönherr Gyula és Tagányi Károly uraknak mondok őszinte köszönetet, a­kik részint a munka szerkezetére vonatkozó taná­csaikkal támogattak, részint azzal, hogy számtalan anyagra tettek figyelmessé.

Next