Szilágyi Sándor (szerk.): Okmánytár I. Rákóczy György svéd és franczia szövetkezéseinek történetéhez (Budapest, 1873)
VI léséből, s pótczikkelyeinek, főként Rákóczy 1643. nov. 16-kán kelt kötelezvényének nem ismeréséből származott mindazon tévedés, mely Rákóczynak a franczia és svéd udvarokkal fenforgó viszonyai s az 1645-iki munkácsi szerződés körül felmerült, s az európai történetírásban annyi balvéleménynek lett kútforrásává. Ugyancsak az európai történetírás részéről még sajnosabb félreértésekre adott alkalmat azon körülmény, hogy magáról az alkudozásról, Rákóczynak Torstensonnal s a franczia követekkel folytatott levelezéséből, ismét kivéve a Dumont által hiányosan és fordításban közlött két s Hormayr által kiadott egy levelet, semmi sem volt napfényre hozva , mig másfelől a ministeri békealkudozó biztosoknak bizalmas leveleiben foglalt gyanúsításai és a valót néha elferdítő állításai*) — melyek kiáltó ellenmondásban állanak a Rákóczyhoz intézett levelekkel — voltak a forrás, melyből merítették a német és franczia tudósok ítéleteiket Rákóczy jelleme és működése felett, valamint igen sokszor Rákóczy részvétének következményeiről. Ezen, nagyon is egyoldalú forrásoknak használásából következett, hogy e tekintetben az előítéleteknek egész halmaza lett — bár jóhiszemüleg — forgalomba hozva. Jahr 1644.24-edr. 81. A német és franczia példányok szövegei minden másban megegyeznek, csak kettők más . A német példányban az első okmány kelte : Weissenburg den 26. Aprilis 1613. — a másodiké Dobitschau den 10. July 1641. A franczia példányban az első okmány kelte : »Weissembourg le 16. Septembre 1613.« A másodiknak kelte nincs kitéve. * Negociations Secretes touchant la Paix de Münster et D’Osnabrug. Hága 1725. föl. 4 k. első rangú és legterjedelmesb forrás azon munkák és források közt, melyek e békéről világot láttak.