Dóczy József (szerk.): Európa tekíntete jelenvaló természeti, míveleti, és kormányi állapotjában 2. (Bécs, 1829)
Előszó, IV mennyivel lülömbb öltözetben kellessék most Frantzia Országot rajzolni, mint tsak 17 esztendők előtt is, ki ki tudja. És bár a’ földleírók ne hirtelenkedtek volna a’ rövid Tsászárság olly égig emelt magasztalásával, és várták volna el végét az ily mozdulatoknak, és Intézeteknek; mivel nem lehetett előttük esméretlen, a’ mit a’ mindennapi tapasztalás bizonyít ; hogy t. i. az égi Gondviselő tsak egy idéig szokta elnézni az Igazságtalanság gyözedelmét. Hogy ártatlan vére XVI. Lajosnak, a’ Királyi Famíliának, és olly számos bünteleneknek, kiket a’ lábra kapó pártütő gonoszság részént a’ vesztő álláson, (Schafpton) legyilkolt, részént rab lántzokkal sanyargatott a’ bálásig, részént megfosztván életeken kívül mindenektől , örökös számkivetésre kárhoztatott; nem fog foganat nélkül elég tételért esedezni az örök igazság királyi széke előtt. Igen is, úgy kellett írni, ha írtak, a’ miilyen helyheztetésben találták a’ dolgot, de nem volt szükség írni, a’ midőn még a’ józan ész szerént minden függőben volt, és minden környűlállások a’ ki menetelt világos kétségbe állt-1 .