Dóczy József (szerk.): Európa tekíntete jelenvaló természeti, míveleti, és kormányi állapotjában 2. (Bécs, 1829)
4 E 1 ο ■ szí tották. ’S valóban,az őszinte, jó szivü, és akaraté, igazság szerető író a’ hasonló környűi állásokban félre teszi tollát, ’s tsak sajnos elmélletek közt várja kimenetelét a’ szünetlen váltazó zűrzavaroknak, mellyek folytatott rajzolatját, a’ történet íróknak engedi által. A’ történet írásnak t. i. ötle, és tárgya minden, a’ mi történik, a’ mi volt, és vagyon, az üdök, és dolgok folyata. Ha jó volt e’, vagy nem, a’ Törvény alkatokhoz, és tudókhoz, a’ Böltselkedőkhez, és Erköltsi Tanítókhoz tartozik. A’ földleirónak határa kívül az Országok állandó helyheztetésénél nem terjed, a’ mellyhez a’ zenebonás üdök álhatatlan felforgatásai által történő, szüntelen változó, és soká alapot nem vethető sorsa egy tartománynak nem hasonlíttathatik. Innét következett, hogy a’ földrajzolatok (Geographiák) mellyeket az illyen újságokkal örömest kedveskedő írók a’ Frantzia zivatarok üdejében sietve kiadtak, tsaknem minden esztendőiben új nyomtatványban jelentek, és jelennek meg, külömbbféle változásokkal, és toldalékokkal, mivel a’ még nem tökélletes Béke lábon álló tartományokban nem lehet állandó rend, és helyheztetés. A’ környűlállást ugyan nyereségekre fordítják némelly kenyeres írók, esmérvén sok olvasók gyengeségét, a’ kiknek semmi nem drága, tsak újság legyen, de a’ földirati tudomány ágnak nagy sebet okoz. Először is, mivel ez által a’ földleírások, mint afféle újság darabok, által pillantatván, egy két esztendő múlva tsak a’ sajtos boltokba idéztetnek. Másodszor, az illyen hirtelen, ’s hamar, irtt könyvek, valóságot, az egészre nézve, magokba nem foglalhatnak, azon okokból, mellyeket már az első köteti Előszóban feljeleltem. Ha elöbbeni nyomtatványokba az új ki