Ferenczi Zoltán: Múzeumi és könyvtári kézikönyvek (Budapest, 1903)
Előszó
A hazai közművelődés ügyének ez időszerinti legfőbb vezetője, Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter, kulturpolitikájának egyik sarktétele gyanánt vallja azt, hogy nem elég a fővárost a fensőbb művelődés intézményeivel népesíteni be, hanem az ország különböző részeiben kultúrás góczpontokat kell létesíteni, amelyek az ízlés fejlesztésének, a látkör szélesbítésének és a tudományos munkálkodásnak feltételei közül egyet se nélkülözzenek. Ezen eszményi czél elérésére szervezte a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelőségét, amelynek hivatása, hogy a hazánkban létező közhasználatra szánt tudományos gyűjtemények között állandó összeköttetést létesítsen és azok anyagát a nemzeti tudomány és művészet közös kincsévé s a nemzeti művelődés egységes forrásává tegye. A főfelügyelőség e hivatási körét a vidéki múzeumok és könyvtárak létesítésére, fejlesztésére, támogatására irányuló tevékenysége nem meríti ki. Feladataihoz tartozik az is, hogy a vidéki múzeumok és könyvtárak közvetetlen vezetőit hivataluk betöltésére útmutatással lássa el. E végből tanfolyamokra hívja meg őket, hogy illetékes szakférfiak előadásai által elméleti és gyakorlati ismereteiket gyarapítsa. E mellett szükségesnek tartja.