Ferenczi Zoltán: Múzeumi és könyvtári kézikönyvek (Budapest, 1903)

Előszó

A hazai közművelődés ügyének ez időszerinti leg­főbb vezetője, Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter, kultur­politikájának egyik sarktétele gyanánt vallja azt, hogy nem elég a fővárost a fensőbb művelő­dés intézményeivel népesíteni be, hanem az ország külön­böző részeiben kultúrás góczpontokat kell létesíteni, a­melyek az ízlés fejlesztésének, a látkör szélesbítésének és a tudományos munkálkodásnak feltételei közül egyet se nélkülözzenek. Ezen eszményi czél elérésére szervezte a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelőségét, a­melynek hiva­tása, hogy a hazánkban létező közhasználatra szánt tudományos gyűjtemények között állandó összeköttetést létesítsen és azok anyagát a nemzeti tudomány és művészet közös kincsévé s a nemzeti művelődés egy­séges forrásává tegye. A főfelügyelőség e hivatási körét a vidéki múzeumok és könyvtárak létesítésére, fejlesztésére, támogatására irányuló tevékenysége nem meríti ki. Feladataihoz tar­tozik az is, hogy a vidéki múzeumok és könyvtárak közvetetlen vezetőit hivataluk betöltésére útmutatással lássa el. E végből tanfolyamokra hívja meg őket, hogy illeté­kes szakférfiak előadásai által elméleti és gyakorlati ismereteiket gyarapítsa. E mellett szükségesnek tartja.

Next