Takáts Sándor: A magyar gyalogság megalakulása (Budapest, 1908)
Előszó
VI ELŐSZÖ Vében a legjobb katonává tette. És e kitűnő katonák még igen csekély igényűek is voltak. Csak ruhát és kenyeret kívántak. Havi két forintnyi zsolddal is megelégedtek, de még ezt sem kapták meg soha. Így aztán azoknak, akik a hazájukat és a nemzetüket vérük hullásával védték, nemcsak az ellenséggel, de az éhhalállal is küzdeniük kellett. Már a 16. században szájról-szájra járt a száraz igazság: a magyar katonának vagy éhen kell halnia, vagy rablóvá kell lennie! Ha élni akart, más választás a számára nem akadt! Ezt a dolgot szomorúan igazolják a végházakról szóló hivatalos jelentések. Minden időszakban akadnak végházak, melyeknek hadinépéből többet pusztít el a nyomorúság és az éhség, mint az ellenség fegyvere ! Tudták ezt a mieink nagyon jól, sürgették is a katonák fizetését elégszer, de csak úgy jártak, mint aki nyilat lövöldöz a serpenyőre. Az udvar és a bécsi kormányszékek Magyarországnak minden számbavehető jövedelmét a kezükbe kaparították és szabadon rendelkeztek vele. Jutott abból mindenféle czélra, csak a magyar katonának nem. S mivelhogy a végházak föntartására az örökös tartományok is adóztak, még hírré tették, hogy Magyarország a katonáit fizetni sem bírja, s az örökös tartományoknak kell azokat tartaniok! Pedig bármely korról számokkal kimutathatjuk, hogy Magyarországtól a sajátjából sokkal többet elvontak,, mint amennyit a védelmezésére adtak. A bécsi kormányszékek megbátorodott urai még ezzel sem elégedtek meg. Bár magyar katonát alig láttak, rágalmakkal szórták tele a világot. A magyar katona szerintök megbízhatatlan és fegyelmezetlen ; a német generálisoknak egy körömnyit sem engedelmeskedik, vagy a törökkel barátkozik, vagy a portyázáson töri a fejét; a várakat az első támadásra föladja, s ha német katonaság nincsen mögötte, azonnal hátat ad az ellenségnek !!! Nem volt elég tehát a magyar katonákra mért nyomorúsága ime még a vitézi tisztességükben is megölni igyekeztek őket. Az imigyen terjesztett rágalmakat a bécsi tanácsosok két kézzel vették. Megesett akárhányszor, hogy a nálunk szolgálóidegen generálisoknak kellett cáfolgatniok a magyar katonaságra szórt vádaskodásokat. Persze minden eredmény nélkül, mert a szanaszét hintett rágalom gyanút és bizalmatlanságot keltött minden magyar ellen. Még a magyar vitézség és harczi tudás örök ideáljait Lossonczyt, Forgách Simont, Zrínyi Györgyöt,.