Czékus Zoltán: Az 1914-18. évi világháború összefoglaló történelme (Budapest, 1925)
A világháború eseményeinek rövid ismertetése és beosztása időszakokra
Helyzet 96 Harmadik időszak, vagy a gorlicei csatának, a szerbiai hadjáratnak, a verduni csatának és a déltiroli támadásnak időszaka. 1915 május havától — 1915 júniusáig. (Lásd 2., 3., 6. sz. térképvázlatot és a 15., 16., 17., 18. sz. vázlatot.) Az eddig lezajlott harcokban Oroszországnak igen nagy ember- és anyagvesztesége van. Oroszország az eddigi harcokban kb. 2 millió főt vesztett. Oroszország óriási emberanyagára való tekintettel, a legénységben veszteséget még csak pótolni lehet. Tisztekben és altisztekben azonban nem, mert ezeknek kiképzése időt kíván. Az eddigi harcokban elhasznált és tönkrement anyagnak, különösen a lőszernek, lövegeknek és fegyvereknek pótlása az entente többi államából és a semleges országokból a Dardanellák elzárása miatt szintén igen sok időt vesz igénybe. A nyugati hadszínhelyen a franciák és az angolok szintén nagy veszteségeket szenvedtek, úgyhogy az oroszok nélkül sikerre nem igen lenne kilátásuk. A szerbek még mindig nem tértek magukhoz s azonkívül soraikat a ragály is pusztítja, így tehát — bár az ententenak ez időben is körülbelül 600 zászlóalj a számbeli túlsúlya, s egyelőre nem igen támadhatnak. Idő múltán azonban az orosz veszteségeket pótolni lehet. A nyugati hadszínhelyen az angol Kitchener-féle hadsereg beérkezése után az entente szintén óriási számbeli fölényre fog szert tenni. Lord Kitchener hadügyminiszter ugyanis lázas gyorsasággal több milliós hadsereget szervez és ennek szállítását meg is kezdi a nyugati hadszínhelyre. Azonkívül Olaszország is kötelezte magát, hogy az entente-hoz csatlakozik s Olaszország csatlakozása pedig valószínűleg maga után fogja vonni Oláhországot is úgyhogy az entente a háborút továbbra is óriási számbeli és anyagi túlerővel folytathatja a központi hatalmak ellen, bár a támadást, miután arra még csak előkészül, egyelőre még nem kezdheti meg. A központi hatalmak az eddigi harcokban ugyan szintén nagy veszteségeket szenvedtek, de ennek dacára nemcsakhogy győzelmesen visszaverték az entente támadásait, hanem még a keleti hadszínhelyen sikerült is ideiglenesen rövid időre az oroszok nagy túlerejét úgy ahogy kiegyenlíteni. Emellett azonban a központi hatalmak nem számíthatnak arra, hogy hadseregeik erejét a jövőben lényegesen növelhetik, mert hisz embertartalékaik nincsenek, így tehát a veszteségeket is csak a katonának már kevésbbé alkalmas öreg, vagy túlságosan fiatal korosztályokkal lehet pótolni.