Czékus Zoltán: Az 1914-18. évi világháború összefoglaló történelme (Budapest, 1925)
A világháború eseményeinek rövid ismertetése és beosztása időszakokra
79 9- ban kísérlik meg a török arcvonalat északról átkarolni. Bár ez sem sikerül, a törökök ereje mégis már nagyon fogytán van és különösen lőszerben és fegyverben szenvednek igen nagy szükséget. A központi hatalmak ezért a Törökországgal való közvetlen kapcsolat létesítése végett Szerbia elfoglalására határozzák el magukat, annál is inkább, mert ezzel Bulgária szövetségét és háborúba való lépését is megszerezhetik, így keletkezik azután az 1915. évi szerbiai hadjárat. Ezt a hadjáratot Mackensen vezetése mellett az osztrák-magyar 3-ik hadsereg Kövess parancsnoksága alatt, továbbá a német 11-ik és a bolgár 1-iő és 2-ik hadsereg hajtja végre. A hadjárat a 3-ik és 11-ik hadseregeknek a Száván és a Dunán október 5—10-ig tartó átkelésével kezdődik s miután Belgrád csapataink birtokába esik és a nagy folyamakadályon az átkelés mindenütt sikerül, a 3-ik és 11-ik hadsereg mindennapi folytonos harcok között megkezdi előnyomulását déli irányba, amit a szerbek, dacára hősies ellentállásuknak, nem tudnak feltartóztatni. Ennek következtében a szerbek keleti, a bolgárokkal szembeni arcvonala is tarthatatlanná válik, úgyhogy a szerbek feladják a Negotin-Pirot vonalát. Közben a 2-ik bolgár hadsereg is előnyomul a Morava és a Vardar völgyig és így a szerbek összeköttetését Szalonikivel elvágja. A szerbek azonban a Kragujevac-Nis-Leskovac vonalat sem tudják tartani. A szerbek Kragujevácot október 31-én kiürítik, a november 28-ika közti időben pedig a Nyugati Morava völgyében a szerbek északi arcvonala teljesen összeomlik, mire a szerbek Nist is feladják. A szerb hadsereg egy része ezek után a Rigómező felé vonul vissza, másik része pedig déli irányba, Leskovác felé, hogy Szaloniki felé áttörjön. Így keletkezik a november 9—20-ig tartó leskováci csata, melyben a dél felé áttörni akaró szerb hadsereg, miután minden lőszere és elesége elfogyott, lerakja a fegyvert. A délnyugati irányba visszavonult erők a november 20—23-ig tartó rigómezői csatában ugyan a teljes megsemmisüléstől megmenekülnek, de azért mégis csak körülbelül 50.000 főnyi szerb tud úgyszólván csaknem fegyvertelenül a november 27—29-iki prizrendi ütközet után Albániába menekülni. Az ily módon ugyancsak megfogyatkozott szerb hadsereg, hosszú ideig hadműveletekre teljesen alkalmatlan. Maradványa Albániából azután áthajózik Korfu szigetére. Az entente, hogy a szerbeket megsegítse, kénytelen a Dardanellák ostromát abbahagyni s a szárazföldi csapatokat A szerbiai hadjárat macedóniai hadjárat