Szederkényi Nándor: A magyar hadi intézmény történeti és közjogi megvilágitásban (Budapest, 1896)
katonaságával, útját egyengeté az állandó gyalog hadrendszerhez, mely a puskapor feltalálásával, a lovasságra helyezett hadi intézményt végleg megváltoztatta. Ezzel egyidejűleg képződött a későbbi magyar sorkatonaságnak alapja: a telek-katonaság, melylyel a nemesség katonai kiváltságán, az első rés üttetett. Ezen időszakra esik a törökök megjelenése is Európába, kik Bizáncz elfoglalása után, a Balkán völgyén át folyton előre haladva, a magyar birodalom határát fenyegették elözönléssel. A magyar nemzeti hadszervezet fényes korszakát a Hunyadiak fejezték be. Attól kezdve, főleg a török invázió elleni hadszervezkedés nehézségei, mindig inkább bonyolódtak az erőteljesség nélküli vezetés bajaival. Ily viszonyok között az invázióval fenyegető török had túlereje leküzdhetlenné, s ennek következménye a mohácsi katasztrófa, nagy szerencsétlenséggé vált. A mohácsi katasztrófa után beállott uralkodói viszony folytán, idegen elem tolult a magyar hadi intézmény vezetésébe, mely magába rejte az ország független alkotmányos rendszerének veszélyét is. Az állandó török invázió folytán megbénult nemzeti haderő kétségbeesett küzdelme, a török s az idegen elem ellen, párhuzamosan haladt 150 évig. Ezen óriási küzdelemnek egy diadala mégis volt, s ez az, hogy határainkon túl a török tovább hatolni nem volt képes, s Bécs alól mindig véres fővel kellett visszavonulni. Ezzel hazánk, mint Európa védbástyája a török ellen, betöltő feladatát. A török invázió végre megszűnt, de hadrendszerünk vezetésébe betolult idegen elem itt maradt, s