Szokoly Viktor: Honvédélet. Humoreszkek, életképek s beszélyek 1848-49-ből (Pest, 1861)
Kedves barátom! Midőn e könyvem napvilágot lát, be kell vallanom, hogy az létrejöttét leginkáb önnek köszöni. ön az orosz határszélen, idegen elemben, idegen szokások, idegen nép közt nem egyszer emlékszik vissza édesen, sebesebben dobogó szívvel azon feledhetlen napokra, melyekre ugyan ború következett, de talán csak azért, hogy abból annál ragyogóbban villanjon ki dicsőségünk napja, ön is ott volt, hol. Úgy mennek a halál elébe ők, mint más ember menyegzőre men. Virágokat tűznek kalapjaik Mellé, s dalolnak a harc mezején, de élményeit, szenvedéseit nincs kinek elmondania! Idegen földön született kisfia arca ugyan kigyúl a magyar haza említésére, de zsenge szíve még csak remegni tud a csaták elbeszélésénél, s az ön környezői? Ha azok megértenék szavait, akkor kétszáz mértföld